A japánok egyik legviccesebb szokása, hogy vékony hangon halkan motyognak és mosolyognak hozzá. Tudják, hogy nem érted, de azért mondják, mert bőven van mit. Motyog, cincog a lift, a metró, de még a kártyaleolvasó is duruzsol arról, hogy légy már kedves bepötyögni a PIN kódodat, mert az még kellene a békés elvonuláshoz. Úgy látjuk mindenkinek van ilyen hangja és idegenek egymás között ezen a finom, halk, udvarias hangon értekeznek. Közben sokszor meghajolnak, biccentenek a helyzettől függően. Ezt nem is folytatom, mert tanult rokon-barátaim is fognak bőven foglalkozni a témával, mert lenyűgöző.
Ha már a japánok ilyenek, akkor tehát a gépeik is. Megmutatom hogyan vettem az ötödik itt töltött napon egynapos metrójegyet Tokióban:
Ha most azt gondolod ebben kell legyen valami trükk, hát még az is lehet, hogy igazad van. Ebben van, de ahogy ők egymással vannak, abban meg egyszerűen nincs. Így kéne. Kéne... Kersha Kacu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése