Megvettem a Murakami összest, körülbelül időrendbe állítottam a 12 kötetet, és módszeresen olvasom egyiket a másik után. Felhívtam a Kiadót, alkudtam egyet, mert alkudni jó, aztán csomagküldővel megjött az egész. Az óta csak sárkány-nevű Akutagava Rjúnoszukénak A vihar kapujában című kötetével szakítottam meg a sort, meg Makkai Táltoskirályával és még valamivel, de az most nem is jut eszembe.
Murakamihoz gyorsan visszatérve: A Köddé vált elefánt után vettem kézbe a Birkakergető nagy kalandot. Ehhez kapcsolódik a Tánc, Tánc, Tánc, aztán jött a Norvág erdő, majd Világvége és a keményre főtt csodaország, most viszont belső kényszertől hajtva a Miről beszélek, amikor futásról beszélek című memoárba kaptam bele, pedig nem is ez következne időrendi sorrendben.
Csakhogy ez a futás dolog nagyon is időszerűvé vált az életemben megint, ezért, mielőtt majd a közeljövőben visszatérek Murakamihoz, be akarom jelenteni, hogy valahova e blog jobb oldalsávjába beillesztettem fut-turista blogom linkjét, mert innentől, hogy Murakamiról kiderült, fut, úgy látom, jogos az összekapcsolás. Hopp, most látom, hogy be van az illesztve már a kezdetektől, mintha csak tudtam volna, hogy egyszer majd szükség lesz rá.
Közben meg félek is, hogy a Miről beszélek, amikor futásról beszélek korai olvasmány, csak összezavar, kiüti azt, amiről én akarok írni futás ürügyén, vagy utána már nem tudok magamból írni a futásról, mert ott lesz bennem folyvást Murakami hatása, és elveszítem a kapcsolatomat azzal, ami bennem van.
De a futás annyira visszajött (korábban elkószált, de most visszatért), hogy minden futással kapcsolatos közeledésre igent kell mondanom, akármilyen kockázattal jár is saját gondolataimra nézve...
Futás dolgában a többit a fut-turista blogon, a Murakami-Japán - shinkansen - viszonylatra pedig nemsokára itt visszatérek (mint a futás).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése